Moholy-Nagy László – A fény és design magyar mestere

A Weisz László néven született Moholy-Nagyot Babits Mihály is tanította gyermekkorában. Már hamar megpróbálkozott a művészettel, több költeményét is közölték; azonban később jogot kezdett el hallgatni, de nem tudta befejezni az egyetemet, mivel kitört az első világháború, és behívták katonának – egész pontosan tüzérségi megfigyelő lett a keleti fronton. 

Azonban nemcsak megfigyelte a harcteret, meg is örökítette a történteket rajzok formájában, amelyekből a háború után kiállítást rendezett.

Ekkortájt változtatta meg a nevét is – mivel nagybátyja, aki felnevelte Moholyon élt, a Moholy-Nagy László nevet vette fel. (Ejtése: “moholi.)

A kommün bukása után Bécsbe emigrált, ahol megismerkedett későbbi feleségével, Lucia Schultzcal, aki bevezette a fényképészet rejtelmeibe. A többi már történelem – kiállításaival hatalmas sikert ért el, Walter Gropius pedig felkérte oktatónak a weimari Bauhaus intézménybe.

Két könyvet is írt weimari oktatói pályafutása alatt, Fényképészet, festészet, film, valamint Az anyagtól az építészetig címmel.

1928-ban azonban sok minden megváltozott. Gropiusszal együtt otthagyta a Bauhaust, elvált feleségétől, és Berlinbe költözött. A német városban sok mindenbe belekóstolt, tipográfiai, (fekete-fehér) fényképeszeti és reklámgrafikai munkákat is végzett, de színházi díszlettervezőként is kipróbálta magát. 

Ekkor kezdett el hobbiból fény-átalakítási problémákkal foglalkozni, és a filmezésbe is belekóstolt: első nagyobb filmje Marseille, régi kikötő címmel jelent meg.

1929-ben belekóstolt a filmezésbe, leforgatta élete első nagyobb lélegzetű filmjét Marseille, régi kikötő címen. 

1931-ben a fény-alakítási problémák mintegy megoldásaként alkotja meg a fény-tér-modulátor (Lichtrequisit) névre hallgató művét, vagyis egy kinetikus fém, plasztika és műanyag szobrot – a rá vetített fény segítségével színes fényjáték jelenik meg a falakon. Ez két filmjéhez (Fekete-fehér-szürke, Nagyvárosi cigányok) is ihletként szolgált. 

Később második feleségével, Sybille Pietzsch-csel Amszterdamba költözött, ahol színes fotográfiával és tipográfiával foglalkozott. Később pedig a pár lányukkal együtt Londonba telepítette át székhelyét, az angol főváros pedig remek kreatív környezetként szolgált; Moholy-Nagy belemerült a munkába, a design minden területe érdekelte: kirakatokat és díszleteket tervezett, fotóalbumokat jelentetett meg, filmezett… 

Később Amerikába költözött, ahol a New Bauhaus főiskolában tanított, majd megalapította a chicagói School of Designt, amely később Institute of Design néven főiskolai rangot kapott.

1946-ban, csupán 51 évesen hunyt el leukémiában. Tiszteletére a Magyar Iparművészeti Egyetemet 2006-ban átnevezték Moholy-Nagy Művészeti Egyetemre.

Moholy-Nagy László fényképészeti, filmezési és design munkáival úttörő volt szakmájában, és műveinek filozófiája máig meghatározó. Fényelméleti kutatásai alapvetésnek szolgálnak a művészek és világítástechnikai szakemberek számára, műalkotásait pedig a világban elszórva, Bécstől az Egyesült Államokig számos helyen megtekinthetjük állandó és alkalmi tárlatokon egyaránt.

A képek forrása: Dezeen, Kinetische Kunst im Kontext, Research Gate