Kőtapéta

Lelkes hirdető, forgalmazó szerint mindenhova jó: homlokzatra, kültérre, beltérre, falra, padlóra, székre, asztalra, mobiltokra … sorolhatnám még… túlzással nyakra-főre.

Azonban erre is igaz, mint mindenre: érték a mérték!

Dörömbözi Piroska – geológusmérnök, kőipari szakmérnök alaposan szemügyre vette a témát, a következőkben olvashatjátok véleményét, mely informatív és ami legfontosabb, hogy hiteles is! A profiktól tanulni, információt gyűjteni nem szégyen, nemde?

“Egy facebook bejegyzés és az ahhoz fűzött megjegyzések sora indított e kis szakmai eszmefuttatásra. E facebook bejegyzés írója egy konyharészletet mutatott be, ahol a teljes magas, kétrészes konyhabútor a lábától a tetejéig, és a fal is ezekkel a hajszálvékony kőlapokkal volt burkolva, nem is csak egy, hanem többfélével. A hozzá fűzött lakberendezői és szakmai vélemények őszintén lesújtóak voltak. Igazuk volt, a kevesebb több lett volna. A bejegyzést aztán törölte gazdája, mert a negatív reklám mindig többet rombol, mint amennyit a pozitív épít.

De mi is ez az új termék, és mire jó?

Vékonyan rétegzett, palás szerkezetű metamorf kőzetekből gyártják, műgyantás hátfalerősítéssel. A felülete valóban természetes kő, illetve a legvékonyabbaknál kő és kőpor, a hátoldal – ami összetartja, hajlékonnyá teszi ezeket a 122*61 cm-es, rendelésre még ennél is nagyobb táblákat – szálerősítésű műgyanta, vagy műgyantás szövet. Dekoratív, könnyed, szép, megjelenését tekintve is természetes kőfelület, anyagösszetételében vegyes, de a hátoldal a felragasztás után már nem látható.

Személyes szakmai véleményem szerint ez egy különleges dekorációs termék beltéri felületekre, mely a vastagabb típusoknál rendelkezik a kő természetes anyagaival, ásványaival, mutatja annak szerkezetét is. A legvékonyabb típusnál a szerkezet (rétegek egymáson) már nem mutatkoznak, a többi jellemző igen. Kivételessé teszi a lapmérete, mert ilyen nagy 122*61 cm-es táblák ugyanazon kőből burkolatként minimum 2-4 cm-es vastagságban rendelhetőek, ezek falra rögzítése pedig bonyolultabb. Tehát egy gyönyörű dekorációs termék, mely sokat mutat a természetes kőből, kivéve annak testes, tömegszerű megjelenését. Így átmenet a kőburkolat és a tapéta között, tehát találó az elnevezés, hogy kőtapéta, vagy a fafurnérok mintájára kőfurnér.

Tennénk tapétát padlóra? Természetes, hogy nem. A vékony kőhártya mely falon jól mutat és bírja az ottani igénybevételt, padlón sérülékeny lehet. Ne gondoljuk azt, hogy majd mindig csak posztópapucsban közlekedünk, mert nem életszerű, továbbá inkább szolgáljon a padló bennünket, mint mi őt.

Kiemeltem a beltéri jelzőt. Miért?

• Reklám, fotó, ismertető kültéri, homlokzati alkalmazást is mutat. Természetesen több ilyen házra való anyag jól mutatna az értékesítési statisztikában, a homlokzaton azonban nem.Több ok miatt sem való homlokzatra:
  az így összeépített anyagok fizikai jellemzői, hőtágulási képességei annyira eltérőek, hogy előbb-utóbb leválás, repedés, szakadás jelentkezhet. (ha nem a kőlap, akkor az alapvakolat válik le.)
• A homlokzaton a vékony tapétaszerű megjelenés idegen, nem esztétikus.
• Ha fizikailag megfelelő kialakításban gondolkodunk, akkor annak bekerülési költsége jóval magasabb annál, mintha ugyanazon kőzet normál vastagságú lapjait helyeznénk a külső falra.

Kültéri burkolatként inkább a természetes kőburkolatok adott célra megfelelő normál vastagságú lapjait használjuk!

A használati tárgyakon való alkalmazás megítélése ízlés kérdése. Kőszék, kőasztal, kőajtó, kőtelefon?

Kinek idegen, kinek érdekes, kreatív megoldás. Személyes véleményem, hogy ez az adott design-tól és a kivitelezés minőségétől függ. Lehet nagyon egyedi és érdekes, és nagyon vásári is. Előbbihez kérjük lakberendező, formatervező, vagy más szakmabeli tervező segítségét és velük együtt merjünk álmodni, alkotni, játszani az anyaggal!

Ezek a szép kőlapok magukon viselik a természetes kő szín- és mintavilágát. Lehet, hogy adott típusból szinte minden lap más- és más. Ezért javaslom, hogy ne csak fénykép alapján válasszanak, hanem személyesen is tekintsék meg az adott választékot!

Jelen írásom talán lehangolja a csodában hívő érdeklődőt. Tudom, hogy a „rossz hír” vivőjét szokták lefejezni. Vigyázok a fejemre, és remélem, hogy őszinte, szakmai véleményem megóv néhány embert a csalódástól.”