Fenntartható kertészkedés – a komposztálásról

Nagy pillanat az életben, amikor végül elszánjuk magunkat a házvásárlásra, és óriási öröm, amikor beköltözünk a saját kertes házunkba.

A költözést követő első években a házra összpontosul a figyelmünk, csinosítjuk kívül-belül. Ez alatt az idő alatt a kert vígan elvadul – különösen, ha korábban sem volt túlzottan civilizált, – s mire észbe kapunk, valódi őserdőt találunk a telkünkön. Aggodalomra azonban semmi ok! Ahogyan a házat sem egy éjszaka alatt építettük fel, úgy a kertet sem kell egyetlen (fűkasza)suhintással leterítenünk.

Amíg a lakást csinosítjuk, a gyepről gondoskodik a robotfűnyíró

A kertészkedést egyfajta terápiaként is felfoghatjuk – miközben kihúzgáljuk a gyomokat, a saját gondolataink között is rendet tehetünk. S mikor elültetünk egy magot, vagy gondozzuk a törékeny facsemetéket, valami olyasmibe fektetjük az energiánkat, aminek majd csak hetek, hónapok, vagy évek múltán élvezhetjük az eredményét. A mindennapok rohanásához képest a természet sokkal nyugodtabb tempót diktál, és egy másfajta, évtizedeken átívelő időszámításra hangolja az agyunkat.

A hosszútávú gondolkodás része az is, hogy kertünkben komposztálót alakítunk ki.

FENNTARTHATÓ KERTEK

A komposztálás lényege, hogy a kerti (és bizonyos részben a háztartásban keletkező) hulladékot újrahasznosítsuk. A levágott fű, az összegereblyézett avar, zöldség és gyümölcshéjak, netán jobb létre szenderült szobanövényeink a komposztálóban 1-2 év alatt tápanyagdús humusszá alakulnak. Ezt a szerves anyagot akár kinti virágágyásaink, akár (új) cserepes virágaink földjéhez keverhetjük, így javítva a talaj minőségét, vízmegkötő képességét.

Nemcsak öntözéssel gondoskodhatunk konyhakerti növényeinkről. Komposztálónkból ellenőrzött minőségű humuszt adhatunk a talajhoz

A komposzthalomra kerülhetnek tojáshéjak és teafilterek, gallyak, és a család növényevő kiskedvenceinek alma. A kutyák-cicák ürülékét azonban ne keverjük bele, és a romlott ételt is inkább a kommunális szemétbe dobjuk.

A KOMPOSZTÁLÓ HELYE

Akár szakember segítségét kérjük, akár saját magunk tervezzük meg kertünket, a virágágyások, gyümölcsfák és fűszerkert mellett jelöljük ki komposztálónk helyét is!

Az egyik legfontosabb szempont az lehet, hogy elrejtsük kissé egy nagyobb bokor, vagy kerti szerszámtároló mögé. Különösen a műanyag komposztládákra igaz, hogy bár egyszerű telepíteni őket (csak meg kell vásárolni) és jól tűrik az időjárás viszontagságait, sajnos egyáltalán nem látványosak.

Humusz.hu

Ha kicsi kertünk mégsem engedi meg, hogy eltakarjuk, válasszunk vesszőből font vagy fából (raklapból) ácsolt modellt.

Forrás: humusz.hu

A kellemetlen szagok miatt nem kell aggódnunk, a komposzthalom nem bűzölgő szemétdomb, sőt! Az érő humusznak az erdei talajéhoz hasonló jellegzetes illata van. Ehhez persze szükséges, hogy egy kicsit gondozzuk is a kupacunkat – 2-3 havonta átforgassuk egy vasvillával, és szükség esetén öntözéssel segítsük az érés folyamatát. A komposztot érdemes letakarni lécekkel vagy fóliával is, így elkerülhetjük, hogy akár a szél, akár a madarak vagy egy-egy kíváncsi kisállat széthordja a tartalmát.

Kertes házban élni az egyik legjobb dolog a világon. Bár ad többlet feladatokat a városi léthez képest, cserébe korlátlanul élvezhetjük a természet közelségét. Érzékenyebbek leszünk az évszakok változására, a növények sajátos kommunikációjára, az ökoszisztéma különleges összefüggéseire. Kert tulajdonosként részévé válunk a természet körforgásának, azzal pedig, hogy komposztálunk, csökkenthetjük biológiai lábnyomunkat.

Érdemes belevágni!