Milyen a szép és jó kőburkolat?

Mikor jó egy kőburkolat?

Kérdezem Dörömbözi Piroska geológust, kőipari szakmérnököt.

Egy kőburkolat akkor igazán jó, ha a beépítést követő sok év múlva is ép, jól karbantartható és tulajdonosa még mindig gyönyörködik benne. Ezért aztán három nagyon fontos szempontot kell figyelembe venni a választás során:

• Az alkalmazásnak megfelelő fizikai tulajdonságokkal rendelkezzen.
• Az épület, a belső tér stílusához harmonikusan illő legyen.
• A család, a bent lakók életmódjának megfelelő, jól tisztítható, karbantartható legyen.
• A fizikai tulajdonságok közül kültéri burkolatoknál a fagyállóság alapvető kritérium.

Járólapoknál a kőlapok felületének csúszósságát, kopásállóságát, tisztíthatóságát, savakra való érzékenységét is mérlegelni kell. Homlokzatra ragasztott kőburkolat lapoknál méret- és vastagságbeli korlátokat kell figyelembe venni. Szerelt homlokzatburkolatokhoz pedig olyan kőzetek alkalmasak, amelyek 3-5 cm –es lapvastagsággal is rendelhetőek, valamint kellően tömött szerkezetűek, hogy a kapocslyuk kitörési érték elérje a szükséges mértéket.

Még csak az első, a fizikai tulajdonságoknál tartunk, és már most mennyi új fogalom, követelmény!

Igen, a kőzetek, kövek, gyönyörű, természetes anyagok, de érteni, ismerni kell őket, hogy ne tévedjünk nagyot. Ezért bíztatom arra az építkezőket minden fórumon, hogy már a tervezés időszakában keressen meg bennünket, akár az építész kollégával együtt. A rétegrendek kialakításához már pl. tudni kell, hogy mi a beépíthető kővastagság, lapméret. A dilatációkról sem szabad elfeledkezni. A most divatos sötét színű kőzetek meleg nyári napon nagyon felmelegedhetnek, a kő és az alapfelület (tégla vagy beton) hőtágulási együttható értékei nem azonosak, így az abszolút hőtágulás is eltérő. Hogy ez ne okozzon repedést a burkolaton bizonyos távolságra dilatációkat kell beépíteni. Ha valahol szép nagy egybefüggő, szinte fuga nélküli kültéri burkolatot láttatok már szép hosszú repedésekkel, akkor ez pont annak a jele, hogy a dilatációkról elfeledkeztek, de a „kő elkészítette azt magának”. Mert a kő tudja a fizikát.

Néhány rossz példa és tapasztalat, amit el kell kerülni:

A 2000-es években nagy divat volt a szabálytalan, ún. mediterrán mészkőburkolat. Kialakult egy jelentős árverseny az importőrök között, így egyre gyengébb minőségű, nem fagyálló követ értékesítettek (beltérre még jó lett volna). Sok impregnálószert vásárló tulajdonostól hallottam a panaszát, hogy egy-két tél után már mállik a kő, szinte elsöpri a máshol vásárolt és drágán lerakott kőburkolatát.

Az eredeti rétegrendet a max. 1 cm vastagságú gres lapra tervezték, majd e helyett 1 cm-es, falra, nem pedig kültéri padlóra való burkolatot ragasztottak le. Ha tervezéskor már előre gondolkodtak volna, akkor a burkolatra 2-3 cm-t számítottak volna.

Mit értesz azon, hogy a kő harmonizáljon az épülettel?

Már szerencsére elég bő a természetes kő választék. Egyféle kőzetanyagból különféle felület megmunkálásokkal is különféle hatást, stílust érhetünk el. Alapvetően az építész feladata a stílus, a harmónia megteremtése… tegyük hozzá, hogy jó esetben. Gyakori eset az, hogy elkészül az engedélyezési terv, elindul a kivitelezés, és ekkor már nem kérdezi senki sem az építészt, ha valamit, különösen, ha az nem engedélyköteles módosítani szeretne. „ Ez a mi házunk végre, tegyünk bele mindent ami szép” felkiáltással születhetnek meg a torzszülöttek: egy kis mediterrán cserép , abszolút sima „minimál” homlokzatburkolattal, meg kastélykaput idéző hatalmas kovácsoltvas kapukkal.

Döntsük el, hogy melyik az a stílus, ami hozzánk közel áll, ne a divatot kövessük. Ha parasztház, ha minimál, ha angol kisvárosi ház, ha mediterrán, akkor legyen az, de ne az összes keveréke. Ha egyik stílus sem, hanem valami, ami szép, egységes, az is lehet jó. Ehhez kell az építész és a tulajdonos építő és értő párbeszéde. Mi ebben ott segíthetünk, hogy olyan kőburkolatot is tudunk ajánlani, amit még esetleg az építész sem ismer, de remekül beleillik a koncepcióba. Ha olyan az elképzelés, ami még nincs az itthoni kőpiacon, azt is beszerezzük.

Nem kell az egész homlokzatot „bekövezni”, ne feledjük a kevesebb sokszor több. A homlokzaton megjelenő kőburkolat ne öncélúan, hol itt, hol ott bukkanjon fel, hanem igazodjon egy-egy tömbhöz, funkcióhoz.