„Letisztult, modern, sallangmentes komponálás” – Vadász Bence építésszel beszélgettünk

Pályamunkája őszinte karaktere miatt a górék építészeti világát tükrözi. Elképzelése szerint nem egy idegen test a település szövetében, hanem egy régi forma új köntösben, új funkcióban. Erről és eddigi munkásságáról beszélgettünk vele.

OtthoNNeked: Miért választottad az építészetet hivatásul?

Vadász Bence: Építész családban születtem, én már a harmadik generációt képviselem. Nagypapám Vadász Mihály a BAUHAUS kiváló építésze volt, apám Vadász György, a Nemzet Művésze, különleges és besorolhatatlan, eklektikus polihisztora az építőművészetnek. Mindkettőjüktől sokat kaptam, építészetből, életszemléletből, hitből és szeretetből.

OtthoNNeked: Általában mi jellemzi munkáidat?

Vadász Bence: A letisztult, sallangmentes, modern komponálás áll hozzám legközelebb, azonban mindig érdekelt az „átmenet” és a „határvidék”, az organikus építészet és a modern közötti vékony híd megtalálása. Ezt tükrözi utolsó munkám is, a budapesti Meininger Hotel Csarnoktere. Itt nem épületet, hanem egy épített szobrot, egy hullámzóan organikus „képződményt” terveztünk. Az épület számos díjat kapott és beválogatták a Nemzeti Építészeti Szalon kiállított munkái közé.

OtthoNNeked: Mit szeretsz a tervezési folyamatban?

Vadász Bence: A tervezés legszebb, legizgalmasabb, teremtő része a koncepció alkotás, a vázlatok készítése, a grafitceruzás vagy ecsetfilces rajzok készítése – a folyamatos közelítés. Itt alakul ki a térbeli kompozíció, a színek rendszere és a lyuk-architectura váza a fény-árnyék hatásokkal. Műemlék épületek esetében pedig,  számomra a legérdekesebb rész a történeti-, építészettörténeti kutatás, a HÁZ és lakónak története, az építész életútja, a történelem összefüggései az építészettel.

OtthoNNeked: Miben hiszel, amikor egy építtetővel közös munkát kezdtek?

Vadász Bence: Egy építtetővel akkor jó a közös munka, ha kölcsönös tisztelet és főleg bizalom az alapja az együttműködésnek. Ha a megrendelő már ismeri az építész egyéb munkáit is, azok közel állnak hozzá, vagy érdekesnek tartja a tervező építészeti stílusát, habitusát. Nem túl nagy baj az sem, ha az ízlésük hasonló, de legalábbis nyitottak egymás formai világa felé.

OtthoNNeked: Mit szerettél leginkább a Jövő Otthonai ötletpályázatban?

Vadász Bence: Izgalmas volt a program, nem volt kötött a formálás lehetősége. De fontosnak tartom azt is, hogy egy építész időről időre pályázzon, ne „ragadjon bele” saját jól-bevált építészeti formavilágába. Első pillanatban megtetszett a tervezési helyszín és örültem annak is, hogy nem volt semmilyen formai korlátozás. A komponálás  izgalmas, mozgalmas és „folyamatosan közelítő” volt.

Ebben kiváló építész partnerem volt Palotás Artúr.