Gyárak, loftok, indusztriál – a nyers erő

Kiemelt fontosságú bennük a felület és a terek rugalmassága. Ez a két elem úgy fonódik össze, hogy egynemű minőségként jelenítik meg a külsőt és a belsőt – jobbára monolitikus tégla- vagy vasbeton dobozok formájában. A padlók is hasonulnak a homlokzatokon elinduló anyagkánonhoz, és gyakran kapnak tégla-, beton- vagy tölgyfakocka burkolatot. A felületi egyneműség és a szobák használati rugalmassága persze megköveteli a tágasabb térhasználatot. Az indusztriális jelleg kulcsát jelentő fal-, padló- és mennyezetesztétika csak akkor érvényesül, ha a bútorozás szellős, és nem takarják el szekrényekkel.

A homlokzati részleteket a korrózióálló acélok csillogása határozza meg: az ereszcsatornák éppúgy fémből készülnek, mint a kémények. A házak összképében jól elválik egymástól a tömeg az olyan ráaggatott ipari kiegészítőktől mint korlát, lépcső és villámhárító. Ezek a házak azzal is hangsúlyozzák távolságtartásukat, hogy nyílásaik nem a faltest kilyukasztásával, hanem a határoló síkok közötti hiány hártyaszerű kitöltésével születnek.

Az enteriőrök meghatározó elemei a szabadon vezetett gépészeti és elektromos vezetékek. Mindez, karöltve a terekre jellemző tágassággal, azt az érzetet kelti, hogy az egyes helyiségek rendeltetései bármikor felcserélhetők. A bútorok és a szerelvények ezért inkább a terek közepén, körbejárható dobozokban találják meg helyüket. Az sem ritka, hogy az összes funkció egyetlen közös légtérbe kerül egy átjárható, de az átláthatóságot meggátoló, szellemesen osztott alaprajz segítségével.

Lapozzon bele online a 10 Stílusjegyet bemutató kiadványunkba! MEGNÉZEM A KIADVÁNYT!

Tegyen egy 3D-s sétát a Construmán felépült 10 minienteriőrt bemutató standunkon!  TESZEK EGY SÉTÁT!