Burkolatok különleges tárháza – mi micsoda?

Tudj meg többet Hoffer Ottó belsőépítésztől.

A leggyakrabban elterjedt beltéri padlólapok, ahogy sokan nevezik őket: járólapok anyaga jellemzően gres, vagy kőporcelán. De akkor mi az a cementlap? Néha találkozunk még mázas fehér-, illetve vörös kerámiával, cottó lapokkal. Ritka, de egyre népszerűbb a mozaik, terrazzó, egyben öntött beton, és a 18.- 19. század fordulóján elterjedt, ma újjá éledő cementlap, klinker, és metlachi. És mi a helyzet az öntött készpadlókkal?

Erre próbál választ adni ez a cikk!

Az örök klasszikusnak mondható természetes kövek mondhatni „trendmentesek”, minden korban képviseltetik magukat. Beszerzésük, gyártásuk, lerakásuk nehézkesebb, és az áruk sem túl kedvező. Meg kell említeni azonban, hogy a természetes kövek jellemzően régió specifikus hidegburkolatok, minden országnak, régiónak megvan a saját kedvence. Például Belgiumban a zsírfényű kékkő, ami eredetileg fekete, a trentinói porfír, egri riolit tufa, Carrara- i márvány, süttői-, tardosi-, kelheimi mészkő. A gyártott díszburkolólapok közti technológiai különbségek, és a sokféleség a történelem során számos félreértést szült, ezeket érdemes áttekinteni. Kitérünk pár alaptípusra, de főként a cementes technológiával készült burkolatokra.

Akkor most tegyünk rendbe pár fogalmat!

Pirogránit:

tűzálló agyagból, samottból, 1200 °C-on égetett, kiváló fagyálló termék. Viszonylag ritka manapság, egykor hazánkban a Zsolnay gyár vált híressé pirogránit termékeiről.

Terrakotta:

alacsony olvadáspontú, szennyeződésmentes agyagból 950…1050 °C-on égetett termék. Mediterrán vidékeken elterjedt mázatlan formája nem fagyálló, ezért beltérben használatos. Jellemzően geometriai formákban kapható: négyzet, téglalap, hexagonális kialakításban.

Majolikafélék:

mészszegény, márgás agyagból 900 °C felett égetett, olvadó mázzal bevont termékek. Legfőképpen az épületdíszítésben használták régebben.
Fajansz termékek: kaolin, kvarc, földpát alapanyagú, porcelánszerű termékek, falburkoló csempék, idomdarabok, mosdók. Zsugorított termék a tömörre égetett kerámiatermék, mint például a kőagyag termékek.

Metlachi:

Szárazon sajtolt kőkemény porcelánlapok. Európa számos városában megtalálható a metlachi, melyekből az alaplapok 15*15 cm-es méretűek voltak. A színükben a tört fehér, a bordó- piros, és a fekete volt a legjellemzőbbek. Metlach városáról – apátság- ahol most is folyik gyártás – kapta a nevét az a csempeféleség, amelyet Villeroy és Boch alapított a 19. században a gyáregyesítések után. Valójában a burkolatgyártásta Boch család már a 18. században megkezdte, de ekkor inkább a használati-, és dísztárgyak készítése volt a fő irány.

Greslap (mázatlan, és mázas):

Az olcsóbb változatú mázatlan, és a dekoratívabb, de drágább mázas greslapok a beltéri burkolat piac vezető termékei. A mázatlan greslap, egy anyagában színezett, teljes keresztmetszetében azonos homogenitású, mázatlan, a természetes kövek hatását tükröző kerámialap. Összetevői: agyag, homok és más természetes anyagok keverékéből állítják elő, mint kvarc, földpát, gránitőrlemény. Mázas változatai kevesebb nemes kőőrleményt tartalmaznak, de ugyanolyan erősek. A látszó felületet a máz – akár nyomtatott formában – határozza meg. Kopásállóságuk kiemelkedően magas, sokszor tulajdonságaikban, műszaki jellemzőiben meghaladják a természetes kövekét, továbbá alkalmazásuk is gazdaságosabb.

Kerámia:

A görög kerameia kiégetett jelentésű szóból származik. Egykor kizárólag az agyagból, kaolinból kialakított, majd kiégetés hatására rideggé, keménnyé átalakult tárgyakat értették a kerámia alatt, manapság a szó modern definíciója értelmében kerámia minden olyan szervetlen, nemfémes, szilárd anyag, mely előállítása során jellemzően magas hőfokot alkalmaznak. Az agyag a földpátok elmállásából keletkezik, s vele keveredett vasvegyületek és egyéb ásványi anyagok hatására égetéskor vörös, barna, sárga színű lesz.

Porcelán, kőporcelán:

A legfinomabb égethető agyag a kaolin, amelyből a porcelán készül. A kaolin kiégetve fehér, áttetsző, törése kagylós, acéllal csiholva tüzet ad. Máza az alapanyaggal közel egyező és hígított alakban némileg eltérő összetételben kerül a tárgyak felületére. Magas hőfokon égetik. Díszítése lehet máz alatti kobaltkék színben vagy máz feletti, színes, amelyet kisebb hőfokon, kisebb kemencében égetnek az edény felületére. A kőporcelán divatos termék ma is. Válogatott kaolinásványokból, kvarcból és földpátokból álló keverékből készülő lapok színes erezetét a valódi kőzetek eredeti mintája alapján alakítják ki.

Tégla, padlástégla:

Égetéskor sárga narancs, vörös, barna, szürke színű lesz az agyag. A sovány, homokos agyag alkalmas csak téglakészítéshez, az égetéskor tapasztalható térfogatváltozás miatt. Az agyagot darálják, préselik, formázzák, és szárítják. Ezután kerül alagútkemencébe, ahol 1200 fokon égetik ki.

Klinker:

A klinker kül- és beltérben alkalmazott, több ezer éves burkolóanyag. Egyfajta ”jó minőségű tégla,” természetes agyag alapanyagú, zsugorodásig égetett, építési kerámia. A kiváló minőségű alapanyagnak a gondos előkészítés, a rendkívül hosszú, 30-46 órás égetési idő és a magas, 1050-1200 C fokos égetési hőmérséklet olyan kedvező tulajdonságokat kölcsönöz, melyek alkalmassá teszik az extrém környezeti hatások tartós elviselésére. Gyártása során különféle bányaagyagokat, homokot, szenet használnak fel. Az agyagot tisztítják, homogenizálják, sótartalmát megkötik. Az égetés során bonyolult kémiai folyamatok játszódnak le, így rendkívül stabil szilikátok jönnek létre. A klinker gyártásához nem használnak sem színezékeket, sem mesterséges szilárdító vagy kötőanyagokat. A tarka, színátmenetes, antikolt típusokat redukciós égetéssel, színesre égő homokkal készítik

Terrazzó:

A terrazzó egyfajta öntött kő, melyet kötés után csiszolnak. Eredetileg mész, újabban cement kötőanyagú padlóburkolat, amelybe mozaikhoz hasonlóan apró, többnyire szabálytalan alakú köveket döngölnek. Többnyire a kemény színes zúzalékból – színes márványőrleményből, mészkőből, kvarcból, bazaltból, dolomitból – festékből, vízből, cementből a helyszínen készített műkőszerű, csiszolt koptatórétegű, monolit jellegű hideg padlóburkolat. Elsősorban Velence és Nápoly környéki (terrazzo alla veneziana vagy pavimento alla palladiana ) villákból terjedt el, és Palladiótól (1570-ből) ismerjük jelenlegi formáját.
A terrazzó szó „terasz”-t jelent. Már az ókorban is használták, akkor viszont a leggyakoribb kötőanyagnak meszet használtak, később cementet. A több száz éven keresztül alkalmazott római cement kötőanyagot, márga, agyag, mészkő, vulkáni trasz őrlemény keveréke, a 19. században a portlandcement váltja fel, mely egy égetett mészkő- klinker. Ma is ez az építőanyag gyártás leggyakoribb kötőanyaga, így a terrazzóé is.

Az öreg mesterek kissé képlékeny, és földnedves keveréket használtak, amiben a homok méretű rész elegyet alkotott a cementtel. A cementpépet vasoxid porral, vagy kőpúderral, – színes finom őrlemény – színezték. A nagyobb szemcseméretek ebbe az alapmátrixba lettek részben keverve, részben utólag beleszórva. A felszínen feldúsult kőszemcséket egy speciális lapos eszközzel „beleverték” a misungba úgy, hogy a tört kövecskék lapjával felfelé fordultak. Ezen kívül az ütések miatt a keverék tömörödött, így érték el az ismert nagy szilárdságot.

A felesleges kavicsszemeket lesöpörték, és letakarták, hogy a nedvesség ne távozzon el túl gyorsan. Száradás után kézi csiszolókövekkel csiszolták. Embert próbáló feladat volt, amelyet ma csiszológépek helyettesítenek. A minták formailag különbözőek voltak, a mesterek mint afféle kézjegyet hordozták magukkal. Észrevehető, hogy az alapszínben általában fehér- szürke alapmátrix, benne fehér kavicsok, esetleg vegyes kőzúzalék, vörös keretdísz – tardosi vörös mészkő-, és a fekete, valamint egyéb színben megjelenő díszítés terjedt el. Ritkábban használtak barna, bézs, sárgás, zöld, szürke kőgranulátumot, de ezek kuriózum számba ment típusok voltak! Jellemzően Magyarországon a bérpalotákban, villákban, kastélyokban, és intézményekben a 19. század második felétől, az első világháborúig, tartós, és patinás burkolatként terjedt el.

Terrazzó lapok, kőmozaik, mozaiklap:

„Nagyi konyhája”! Sokszor így csúfolják. Tulajdonképpen ez az egyik legismertebb előre gyártott terrazzó lap, amit mindenki ismer. Szürke cementpépben úszó szürkésfehér 1-3, vagy 2-5- ös kavicsok csiszolt formában- ugye ismerős? Nos, ebből is láttunk már vörös színűt, feketét, fehéret, és az említett szürkét. Az egykoron kicsúfolt, vállalhatatlanul ódivatú műkőlapok – sokak szerint mozaik lapok – ma újra reneszánszukat élik! Valaha a „Szegények burkolatának” is csúfolták, mert a tehetős polgár valódi kőlapokkal burkolta a helyiségeit. Viszont az iparosodás kora jobb életfeltételeket teremtett a városi lakosság számára, és a gyorsan szaporodó népesség robosztus építőipari szükségletet generált. Az egyben öntött terrazzó annak idején is költségesebb volt, a valódi kőburkolat mellett, ezért szó szerint nem mindenki vásárolhatta meg! Méretük többször 20×20 cm, néha 15, 25, de találkozhatunk 30, 40 cm élhosszúságú terrazzó lapokkal is. Vastagságuk változó, műhelytől függően 1,8, de sokszor 2, 2,5 cm is lehet. Burkolásuk földnedves misung-ágyazatba történik, illetve manapság emelt minőségű reodinamikus csemperagasztóba. (pl.: Mapei Keraflex Maxi S1)

A gyártás fázisait már nem sokan ismerik, mivel a műhelyek több tíz éve szétszéledtek, feljegyzések nem maradtak. Egy biztos, vannak préselt, és öntött típusok. Az öntött, és a préselt kőlapok egyaránt két rétegből állnak. A látványos, csiszolt kopórétegből, amely egy stabil, nemes kőőrleményes felület, és az alsó hordozórétegből, amely kevésbé szelektált, nem túl igényes keverékből készült. Ezt a szakma „magbetonnak, misungnak, szárazrétegnek” hívja. Külön remekműnek számítanak a mintás mozaiklapok, melyek motívumai a kor jellemző divathullámait képviselik. Növényi ornamentikával, geometrikus formákkal, vagy csak egyszerű osztásokkal, sávokkal tagolt lapok ezek. A mai csiszolástechnikával, és felületkezeléssel a megjelenési formájában számtalan variáció állítható elő. A színes kavicsok mellett a cementek vasoxid porokkal, és pasztákkal árnyalhatók. Egy biztos, ez a burkolati típus a masszívitását, kopásállóságát, nagy nyomószilárdságát bizonyította százhatvan éve!

Cementlap:

A cementlapot nem is ismerik igazán az emberek, csak összekeverik a mozaik lappal! A cementlap kifejezés kizárólag préselt kőburkolatot takar, amelyet nem csiszolnak. Elterjedése főként Dél- Európa, a Mediterránum, India, Észak- Afrika, és Ázsia. De gyártják Dél- Amerikában, és több egzotikus országban is. Nálunk a marokkói stílus terjedt el leginkább. Három rétegből épül fel. A kopóréteg a színes nemes kőőrleményes finom anyagból álló tejfelszerű- tehát sűrű, de folyékony- felső rész, amely öntéskor ugye legalul helyezkedik el.

Összetétele: nagy arányban cement, víz, por pigment – oxidok -, kvarcliszt (púder), és valamilyen kőőrlemény. Ez sokszor szintén kvarc alapú kőszemcse, de lehet klasszikusan márvány, gránit, mészkő, dolomit, bazalt, ritkán andezit, és egyéb kövek- ásványok. A folyékony színes mázszerű anyagot egy tölcsérrel, vagy öntőcsészével a mester osztott rézlemezkékből álló hegesztett sablonba önti. A rekeszekbe más-más színű anyag kerül. Ha minden rekesz kiöntésre került, akkor a rézsablont kiemelik a fixált öntöttvas keretből. A második réteg következik, amely teljesen száraz misung, víz nélküli műkő anyag, emelt cementtartalommal. A száraz anyag hirtelen felszívja a kopórétegből a nagy mennyiségű vizet, és nem engedi összefolyni a felületen az osztásokat, mintákat. A harmadik réteg egy gyengébb minőségű földnedves betonszerű keverék, ez a magbeton. Az elsimított felületre egy öntöttvas ellensablon kerül, és a mester prés alá helyezi a centlapot.
A préssel megnyomott lap kizsaluzás után szárítóba kerül, majd pár óra múlva merítő medencébe. A hetek alatt szilárduló cementlapokat rakják dobozba, raklapra. Burkolása a mozaik lapokhoz hasonlóan misung ágyazatba fektetéssel, vagy emelt minőségű reodinamikus ragasztóba rakva lehetséges. A cementlapok beltérben használhatók kizárólag, mert a préselés ellenére sérülékeny a közbenső anyagréteg. Jellemző mérete: 20×20 cm. A szennyeződések elkerülése végett impregnálás szükséges!

Rekeszöntéses cementlap:

Ez speciálisan az Otti Manufacturánál, Székesfehérváron készülő cementes burkolati típus. Két rétegből áll szerkezetében, a kopórétegből, és a „korpuszból”. A felső, dekoratív kopóréteg cementből, vízből, pigmentkből, szálerősítő anyagból, kvarclisztből, és kvarckavicsból áll. A folyós konzisztencia eléréséhez szuperfolyósító betonadalék szerek alkalmazása szükséges. Az így készülő öntömörödő hi-tech finombeton alacsony víz- cement tényezővel rendelkezik, amelynek eredménye egy nagy kopásállóságú, és nyomószilárdságú felület. Ezt öntik a mesterek egy kis kanállal a szilikon sablonból készült rekeszekbe. A rekeszek nem emelhetők ki, mint a préselt cementlapok esetében, hanem a kizsalúzás után lesznek csak eltávolítva, így helyük megmarad. Burkoláskor a fuga tömíti el őket. A második réteg a magbeton, vagy korpusz, egy kevésbé finom, de nagyon erős szürke keverék, mely szintén tiszta kvarc kavicsokból áll, illetve cementből, vízből, szálerősítő anyagból, valamint folyósítókból, szilikaporból, és betonstabilizáló adalékból.
Felburkolásuk reodinamikus nagy teljesítményű burkolatragasztókkal történik, pl.: Mapei Keraflex Maxi S1. Méretei változóak. A 20×20-as, és a 28×28-as méret a leggyakoribb, de számos egyéb típus létezik. A minták, és a színek a székesfehérvári cég saját fejlesztései. Vastagsága: 2, és 3 cm. Felületében érdekesség, hogy a sima és strukturált, antikolt típus is létezik.

Látszóbeton burkolatok:

Ma rendkívül divatos dizájn burkolat, amely főként manufakturális kisebb üzemekben készül, egyedi motívumkinccsel, formákkal, színekkel. Nincs standard méret, és szín. Jellemző viszont, hogy a cement naturalisztikus megjelenése a legelterjedtebb alaptípus, valamint a fehér, és a fekete. Padlólapok, és fali burkolat lehet egyaránt látszóbetonból. Az anyag készítéséhez nagy teljesítőképességű öntömörödő betonmassza szükséges, folyékony konzisztenciával. A látszóbeton fogalma egyszerű, és a nevében hordozza a jelentést: a zsalu kibontása után a kiöntött felület a maga szépségében, „kozmetikázás nélkül” elevenedik meg. Adalékanyagai a betontechnológia szabályai szerint alakíthatók, csiszolni nem szokták, mint például a terrazzót, vagy a műkövet. Fontos az utókezelése zsalubontás után, majd az érlelés utáni felületkezelés. A modern vonulatok képviselői a geometrikus formákat, egyszerű megjelenést, sima felületet választják, – minimal art, loft, indusztriális építészet, Bauhaus – míg néhány gyártó a rusztikus kő, terrakotta, és egyéb anyagok felületének anyagszerűségére koncentrálnak – shabby chic, vintage, country lakberendezési stílusok. Fontos még megjegyezni, hogy a látszóbeton termékek erős, időtálló burkolati anyagok, így gyakran kül,- és beltérben egyaránt alkalmazhatók!

Egyéb padlók, hidegburkolatok a teljesség igénye nélkül:

• Akril, diszperziós gyanta, Vinil kötőanyaggal készült granulát lapok
• Vibrokerámia
• Pur,- és epoxi-műgyanta kötőanyagú burkolatok, kő, és homok töltéssel. (Kerox)
• Ipari padlók
• Kész cementes, és- vagy műgyanta terrazzók. (Ultratop)
• Kenhető hidegburkolat. (Pl.: Ultratop Loft w, és F)
• Alternatív padlólapok: pld, üveg terrazzó, Óriás kő konglomerát

Natúr simított, vagy betárcsázott esztrich beton, mint látszó felület, ez is divatos manapság. Mint a felsoroltakból látszik, a választható burkolatok száma, és elérhető választéka rendkívül gazdag, és a rugalmas magyarországi gyártó, és forgalmazó cégek mind jobb szolgáltatásaikkal próbálnak megfelelni a trendeknek, valamint az igényes vásárlóknak. A mai belsőépítészet, és a kertművészet bőven válogathat a burkolatok gazdag tárházából, amelynek csak a pénztárcánk szabhat határt!